Infiniti tuning

Infiniti tuning

• Tovább a modell választáshoz 
• Infiniti tuning szakcikkeink 
• Infiniti eredményeink, méréseink
• Infiniti tuning autóink, sztorik
• Infiniti tuning fotók, életképek
• Ugrás a régi Infiniti listára
• Infiniti márkatörténet

Infiniti tuning, tuningbox és motoroptimalizálás

A listázott Infiniti modellekhez biztosan van tuning technológiánk. Felesleges alkatrészek (Infiniti tuningbox) beépítése nélkül gyári, biztonságos eszközökkel (legtöbbször megbontás nélkül) készül a motoroptimalizálás.
Infiniti chiptuning táblázatunk, adatbázisunk folyamatosan frissítjük. Használd az ajánlatkérőt, válaszd ki ott az autód.

További tuning sztorik, teljesítményadatok az adott modell oldalon, tehát válassz modellt ITT!

Infiniti tuning referencia videóink

Kattints ide a Infiniti tuning videókért!

 

Chiptuning / egyéb beállítás során, mindig a leggyorsabb és legkevésbé 'fájdalmas' módszert alkalmazzuk.

• OBD = megbontás nélkül a diagnosztikai csatlakozón (OBD-n) keresztül
  
• VR/Mgb. +OBD = 90%, hogy megy OBD-n, de lehet hogy a vezérlőt meg kell bontani *
• Mgb./ OBD = 80%, hogy megy OBD-n, de ha nem, akkor csak megbontással
• Mgb.+ OBD = a vezérlőegységet megbontjuk, utána már OBD-n írjuk
• Aszt./ Mgb. = a vezérlőt ki kell venni. Vagy a csatlakozóján keresztül, vagy megbontás után kezelhető **
• Mgb. = kizárólag a vezérlőegység megbontásával olvasható/írható a beállítás. ***
• Forr. = nagyon régi típusoknál megbontás után memória ki/be forrasztása szükséges

Az Infiniti története

Az Infiniti a japán Nissan járműgyártó cég luxusautókat gyártó hongkongi székhelyű leányvállalata, melyet 1989-ben alapítottak. A márka körülbelül egy időben jött létre a japán riválisok, a Toyota és a Honda cégek által kifejlesztett Lexus és Acura prémium márkákkal.
A nyolcvanas években a japán gyártók elérkezettnek látták az időt, hogy belépjenek az amerikai autópiacra, azon belül is a luxusautók piacára. Az új márkanevek bevezetésének két alapvető oka volt: egyik a megfelelő image felépítése, ami nehezen volt összeegyeztető az eddig kialakult megbízható és takarékos, “budget” képpel. A másik még prózaibb ok a japán gyártók által önkéntesen vállalt kiviteli korlátozások. Az új márkanevek ezalól kibúvót jelenthettek. A Honda Acurája volt a leggyorsabb, 1986-ban, ami csak a Toyota maximalizmusán múlott, hiszen a 83-ban megkezdett fejlesztéseket egy teljesen új típus megszületésére fordították, míg a többiek meglévő modelljeiket fejlesztették tovább és maszkírozták át. 1989-ben egyszerre tűnt fel a Toyota Lexusa és Nissan Infinitije, végül és nem utolsó sorban a Mazda tiszavirág életű Amatija, aminek a japán Jaguarokat, a nálunk is népszerű Xedos sorozatot köszönhetjük.
1989-ben az Infiniti márka bevezetésének célja az volt az Egyesült Államokba, hogy a Nissan prémium szegmensét erősítsék. Az új márka emblémája egy átformált végtelen jel, amit egy, a végtelen horizont felé futó stilizált úttal kombináltak. A reklámkampányok a Zen szellemiségét hirdették az Infiniti új autóiban, a természetességet és a nyugalmat kihangsúlyozva. A nem túl sikeres marketingfogás gyengéje, hogy az autókat egyáltalán nem mutatták a klipekben és a hirdetésekben. Ráadásul a fadíszítéseket és sok krómot nélkülöző „Monochrome” fantázianevű bőr és vinil belsőterek is ellentmondtak a naturális jelzőnek. 1985-ben indult a „Horizon” project, célja, hogy a Nissan húsz év alatt a luxusautó-piac meghatározó szereplőjévé váljon. Egy év kutatómunka és előszámítások után megadták a zöld utat a konkrét fejlesztésekre, így még 1986-ban elkezdődött a Q45 fejlesztése a Nissan President megkurtított alapjaira. A név a Quality azaz minőség szóból származik. 1987-re már kiválasztották az Infiniti márkanevet is, és kidolgozták a „Total Ownership Experience” filozófiát, ami magába foglal egy minőségbiztosítási rendszert és stratégiát a kivitelezés részleteihez. Még abban az évben megalapították Amerikában az Infiniti 3 regionális központját, a keleti Edisonban volt (New Jersey) a nyugati Irvine-ban (Kalifornia) és a középvidéki Naperville-ben (Illinois). 1988-ban Kaliforniában a Newport Beachen bemutatták a Q45-öt és az M30 sportkupét, valamint felépítették a kereskedőhálózatot. 1989 már a forgalmazás éve volt, az óriás szedánok hódító útjukra indultak. Japánban nem vezették be az új márkát, ott Nissan Cima néven árulták az újdonságot. Az Acura Legend, majd a Lexus GS bevezetése után az Infiniti is elkezdte a japán luxuslimuzinok gyártását Észak-Amerikába. Az első ilyen modell az Infiniti J30-as volt. A nagy ellenfél szuperfejlesztésének, a Lexus LS-nek ésszerű alternatívája tudott válni, hiszen V8-as motorja az olajválság után (és a szigorúbb környezetvédelmi előírások mellett) elsőként érte el újra a 300 lóerő körüli teljesítményt. Az új luxuslimó hivatalosan 278 lóerős volt, 396 Nm nyomatékkal, gyorsulása 6,7 másodperc volt 100km/h-ra. Az első generáció még nem érdemelte ki a fent említett címet, hiszen a hajtáslánccal szemben nem aratott osztatlan sikert a „spártai luxus” (alias zen luxus) nevében fabrikált fa- és krómmentes belső, és még a hűtőrácstól is megszabadított külső formaterv. Az első változat erősen hasonlított egy gyengébben sikerült korabeli Oldsmobile-ra, sőt sokan erősen asszociáltak a kor népautójára, a Ford Taurusra. A modellfrissítésnél megpróbálták menteni a menthetőt, és szép új maszkjával és díszeivel már a 800-as Roverekre hasonlított az Infiniti. 1997 hozta el a második generációt, immár tiszteletet parancsolóbb külsővel, viszont a kisebb, 4,1 literes lökettérfogat miatt gyengébb motorral. A 2001-ben induló harmadik generációnál ismét a formatervezőknél a labda, hiába a remek 340 lóerős V8-as, a rengeteg elektromos biztonsági és kényeztető mankó, az 1998-as Lincoln Towncar kasznira ragasztott bogárszemek sokban hozzájárultak az Infiniti hagyományos farhajtású zászlóshajójának 2006-os megszüntetéséhez.
1990-ben követték a Toyotát, és átbarkácsolták egyik alsó-közép kategóriásnak számító modelljüket, a Primerát belépőmodellé (akárcsak a Camryból készült Lexus ES), hiszen valójában csak a jelvény és a gazdagabb alapfelszereltség különböztette meg az Infinitit a póriasabb modellektől. Az Infiniti G 1999-es második generációja is a Primerán alapult, de már megerősített felfüggesztéssel, jóval gazdagabb alapfelszereltséggel. Rengeteg luxus ketyerét ömlesztettek a szerény családi szekérbe, ami egyben a vesztét is okozta: egyre nehezebben birkózott meg a fajlagosan erősnek számító kétliteres, négyhengeres benzinmotor a felhizlalt tömeggel.
1991-ben, az Infiniti bemutatta a G20-as modellt, majd 1993-ban bevezetett egy négyajtós kupét, a J30-at. Az 1990-es években az Infiniti lemaradt a Lexus és Acura értékesítéseitől, ezért bevezette a második generációs G20-as modellt, amellyel az európai luxus sport szedánokat kívánta erősíteni. Mivel az Infiniti tovább használta az SR20DE négyhengeres motort és a kompakt méretet, nem érte el az értékesítési várakozásokat. A G20 nem volt olyan népszerű, új, mint a fő versenytársa, a hasonló árú Acura Integra. 1997-ben megjelent az Infiniti QX4, a Nissan Pathfinder módosítása, amellyel az első luxus autógyártó cég lett a közepes méretű prémium SUV-ok kínálatában. A QX 1997-ben született még Nissan Pathfinder alapokra
2002-ben megjelent a Q45 újratervezett változata, a G35, ami segített javítani az Infiniti értékesítést Japánban. Az útkeresések, és a másolgatások az ezredfordulón kishíján a márka bukásához vezettek, de a Nissan vezetése az utolsó pillanatban észbe kapott, és úgy döntöttek, a Mercedes lesz az etalon. Így a 2003-ban megjelenő új generáció már teljesen más értékeket képviselt, az új Nissan Skyline alapjain készült 3,5 literes V6-os motorokkal végre hátulról hajtott sportszedán és azóta híressé vált sportkupé már méltó ellenfele a német autóknak. A Nissan Skyline-alapú Infiniti G35 sikeres volt, hiszen a Motor Trend magazin is megszavazta 2003-ban az Év Autójának. Ugyan ebben az évben az FX35 / 45 crossover is kiadásra került. Az FX modell ugyanazokat az összetevőket használta, mint a G35 sport kupé és célja az amerikai piac volt. 2004-ben megjelent az Infiniti összkerékhajtású változata, a G35 sport szedán, amely felvette a versenyt a hasonló összkerékhajtású Audi és BMW sport szedánokkal. Infiniti ezen kívül bevezetett egy nagyobb SUV-ot, hogy felvegye a versenyt a Toyota Land Cruiser-el és a Lexus LX470-nel. Ez volt az Infiniti QX56.
A márka hányatott sorsú nagy limuzin osztályai a J, I, M betűket kapták. A J modell, akárcsak az M30, a Nissan Leopard mostohatestvére, de japán korosztályában formabontó gömbölyded és négyajtós kasznival (és ami lényeges, erősebb motorokkal, 210 lóerőtől). Egy felhizlalt Ford Mondeora, vagy kissé a jobblétre szenderült Amatira hasonlított az E-s Merci ellenlábasa. A nem rossz gépezet kihalását egy cikis reklámkampánynak, és a hajlított formák miatt korlátozott belső térnek köszönheti. A feltámadás már I osztály néven futott, de ez már szoros rokonságban volt a Q osztállyal, és még szorosabban volt a szinte azonos Nissan Maximaval. Az 1996-2004-ig két generációban gyártott luxuslimó sportosságát próbálták a marketingesek kiemelni a J modellekhez képest, ami a combosabb motorokra még igaz is volt, de az unalmas formaterv és belső már kevésbé támasztotta alá a teóriát. 2003-ban már jött is az utód, ami annyira friss volt, hogy egy évvel még az I modell haláltusáját is megelőzte. A Nissan Gloria-ra épülő modell már minden téren sportosnak számított, remek formatervekkel, amiből az első generáció telitalálat volt, egyedi és stílusos formatervével, a 2005-ös második generáció már a bevált kliséket (és nem utolsó sorban a Lexus GS-t, BMW 5-öst) követte. A harmadik generáció pedig újra egy múzsa nélkül született szépség. A Nissan Skyline-alapú Infiniti G35 sikeres volt, hiszen a Motor Trend magazin is megszavazta 2003-ban az Év Autójának. Ugyan ebben az évben az FX35 / 45 crossover is kiadásra került. Az FX modell ugyanazokat az összetevőket használta, mint a G35 sport kupé és célja az amerikai piac volt. 2004-ben megjelent az Infiniti összkerékhajtású változata, a G35 sport szedán, amely felvette a versenyt a hasonló összkerékhajtású Audi és BMW sport szedánokkal. Infiniti ezen kívül bevezetett egy nagyobb SUV-ot, hogy felvegye a versenyt a Toyota Land Cruiser-el és a Lexus LX470-nel. Ez volt az Infiniti QX56.
A Nissan Motors elnök-vezérigazgatója, Carlos Ghosn kifejlesztett egy új üzleti stratégiát, hogy megtörje az Infiniti Nissan gyökereit. Az M35 / M45 több elismerést is gyűjtött a sajtóban. A Q45 megszűnése után az M45 lett a cég zászlóshajója. A 2007-ben megjelent a G35 szedán újratervezett változata, majd 2008-ban a cég új G kupé modellje, a G37. A kupét először a New York-i Nemzetközi Autókiállításon mutatták be. Szintén 2008-ban megjelent az Infiniti EX35 kompakt crossover, ezzel az Infiniti belépett a kompakt luxus crossoverek közé a piacon.
Carlos Ghosn 2008-ban bemutatta az Infiniti érkezését Európába a Genfi Autószalonon. A márka hivatalos elindítása 2008 végén volt, majd fokozatosan, több mint két év alatt 21 európai országban tűnt fel. Kezdetekben négy modellt kínált Európában: FX37 és FX50 SUV; a G37 és G37 kupé, valamint az Infiniti EX37 crossover. Infiniti európai székhelye Svájc-ban került létrehozásra.
A 2010-es Genfi Autószalonon az Infiniti elindított egy új hajtásláncot Európában, a Renault-Nissan Szövetség által kifejlesztett V9x Engine-t. Az új motort az Infiniti FX, EX és M típusokban alkalmazták. 2010 augusztusában a cég bemutatta új teljesítmény osztályát, az Infiniti Performance Line-t (IPL). 2011-ben megjelent az elsőkerék-hajtású Infiniti JX, melyet az Acura MDX és BMW X5 riválisának szánták. 2012. december 17-én az Infiniti bejelentette az új termék-nómenklatúra rendszerét: Ezt követően minden szedán és coupé „Q” előtaggal jelenik meg, míg az összes crossover és SUV „QX” előtagot kap. Az első modell, ami ezt a sémát követi a Q50 , amelynek célja a G szedán helyettesítése volt.